A cigaretta. Mindig ott van, amikor szükség van rá. Megvigasztal, ha szomorúak vagyunk, együtt szórakozik velünk, ha egy jó társaságban vagyunk, elűzi az unalmas perceket kellemes hangulatban és még hangulatosabbá tesz egy nagyszerű pillanatot. Mégis örök, és a végsőkig keményen ellenünk harcoló ellenfél. Úgy érezzük, hogy segít, s közben mégis életünkre tör, tönkreteszi szervezetünk és a halálunkat akarja.
Miért is szívjuk? A nikotin erős és gyilkos méreg. Nem beszélve a benzolról, a nitrozaminról a hidrogén-cianidról és az egyéb káros, erősen mérgező anyagokról, amiket tartalmaz a kibocsátott füstje. Amikor ezek a mérgek a szervezetünkbe jutnak, valamiféle boldogság hormont szabadítanak fel bennünk, amitől lazábbnak és boldogabbnak érezzük magunkat. Ez is és a méreganyagok is okozzák a függőséget.
Rengeteg ember van, aki ha hozzászokik a cigarettához, nem tudja letenni talán élete végéig. Ez köztudott. De mi lehet segítségére, ha ideges? Elmegy futni? Vagy elmegy és a konditeremben félholtra dolgozza magát? Sokan túl lusták ahhoz, hogy ezt megtegyék. Éppen ez a baj, ami a rengeteg embert sakkban tartja. Van, akinek ideje nincs rá, hogy ezt megtehesse. Mennyivel egyszerűbb kifutni a szabadba és gyorsan elszívni egy cigit.
Nem is fogjuk fel azt a fenyegető veszélyt, ami a dohányzással együtt jár. Ugyanis akárhányszor gyújtunk rá, mindig egy lépéssel közelebb érkezünk a halálhoz. A dohányzás éppen annyira öngyilkosság, mint amikor kötelet ragadva felakasztjuk magunkat, vagy levetjük magunkat egy magas toronyház tetejéről.
Mi tehát a megoldás? Aki már rászokott, mit tegyen? Aki még nem, mit tehet, hogy soha ne is váljon függővé? Miért tekintjük barátnak az ellenséget, és miért bocsátunk meg neki minden ellenünk elkövetett vétket?
Rengeteg ember van, aki ha hozzászokik a cigarettához, nem tudja letenni talán élete végéig. Ez köztudott. De mi lehet segítségére, ha ideges? Elmegy futni? Vagy elmegy és a konditeremben félholtra dolgozza magát? Sokan túl lusták ahhoz, hogy ezt megtegyék. Éppen ez a baj, ami a rengeteg embert sakkban tartja. Van, akinek ideje nincs rá, hogy ezt megtehesse. Mennyivel egyszerűbb kifutni a szabadba és gyorsan elszívni egy cigit.
Nem is fogjuk fel azt a fenyegető veszélyt, ami a dohányzással együtt jár. Ugyanis akárhányszor gyújtunk rá, mindig egy lépéssel közelebb érkezünk a halálhoz. A dohányzás éppen annyira öngyilkosság, mint amikor kötelet ragadva felakasztjuk magunkat, vagy levetjük magunkat egy magas toronyház tetejéről.
Mi tehát a megoldás? Aki már rászokott, mit tegyen? Aki még nem, mit tehet, hogy soha ne is váljon függővé? Miért tekintjük barátnak az ellenséget, és miért bocsátunk meg neki minden ellenünk elkövetett vétket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése