2007. november 19., hétfő

Arról, hogy a természet soha nem az egyensúlyra törekszik: épp ellenkezőleg

A közelmúltban történt események bebizonyították nekem, hogy akárhogy is nézzük, a természet soha nem arra törekszik, hogy egyensúlyi állapotba kerüljön. Ennek épp ellenkezője következik be. A természet elszántan harcol, hogy rendetlenség és egy kisebb fajta káosz uralkodjon a mindennapokban.
Hogy érthetőbbé tegyem, mire gondolok: ha valaki egész nap fel-alá rohangál és azon kapja magát, hogy szarni nem volt ideje aznap, akkor az káosz. Fárasztó hajsza. Ha valaki unatkozik, az azért káosz, mert nem normális és idegesítő az állapot, amikor nem tudjuk magunkat lekötni. Ha valaki pedig egyensúlyban van, nem rohan egész nap de nem is ül, akkor lehet, hogy az nem káosz, de ott van az emberiség két másik harmada, akiknek káosz van, és az is a természet!
Saját magamat éppenséggel az először említett csoportba tudnám beosztani. De a zűrzavar a természettel együtt jár. Minek is legyen rend? Nem is lehetne. Mert akkor az unalmas lenne és az unalom meg káosz! Érted?