Pénteken újra a Munkácsyban játszunk. Ez azért is tölt el izgalommal, mert sok lesz az ismerős, s mert egy éves a zenekar. Kíváncsi vagyok hogy fog sikerülni. Jelen pillanatban még azt sem tudnám elképzelni, hogy egyáltalán fellépek még valaha az életben, mert a gyűrűs ujjam hihetetlenül fáj. Ez az egész Scott Henderson hibája, mert tanulom tőle a Fence Climbin' Blues című számot, ami hemzseg a nyújtásoktól. Teljesen olyan, mintha 5 napja kezdtem volna gitározni és az miatt fájna. De péntekre csak beáll. Szóval nagy bulit szeretnénk csinálni, de ez a közönségen is múlik. Majd elválik, mi lesz belőle.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése